2010. augusztus 20., péntek
Apám és bátyám
Elképzeltem, milyen lett volna az életem, ha mindvégig veletek vagyok. Ha nincsenek a kurflik, nincsenek a kitérők. Ha apa nevel minket a bátyámmal és nem szétszórva élünk. Boldog lettem volna. Szép lett volna. 21 év lemaradást hogy lehet bepótolni? Veletek szeretnék lenni egy kis időt. Mért látszik ez kilátástalannak? Úgy látszik, van túl késő és az időből ki lehet futni. Szánalmasnak és nevetségesnek érzem magam, de gyűlölöm az életemet, mert nem voltatok a részei és már igazán soha nem is lehettek. Úgy érzem, elvettek tőlem titeket, valaki elvett, és nem értem, miért? Annyira rossz kislány voltam? Semmit nem értek, csak azt, hogy rátok lenne szükségem és nem vagytok itt! És már nem is lesztek itt. Szeretlek titeket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak szalonképesen és csak értelmeset! :) Köszi!